Elérkezett a hazautazás napja. Egy hétig vándoroltunk a Mecsekben összesen 60 km-t hátizsákkal gyalogolva, miközben ismerkedtünk természeti, történelmi és kulturális értékeivel, az erdő titkaival, és testközelből találkoztunk mindazzal, amit környezet- vagy természetismeret órán tanultunk, miközben új barátságok is kialakultak.  Olyan élményekben volt részünk, amelyek talán egy életre összekötnek minket a természet szeretetével és védelmével, és azzal, hogy természetjárás, túrázás során is megismerhetjük hazánkat. Megtapasztaltuk, hogy a Mecsek hazánk egyik legvadregényesebb tája, ahol a délies növényzet mellett jól megférnek a hűvösebb hegységekre jellemző fenséges bükkösök is. Kalandoztunk patakokkal átszőtt völgyeiben,  meghódítottuk legmagasabb csúcsát, a Zengőt, de tudomást szereztünk arról is, hogy itt találták országunkban az első dinoszaurusz leleteket.  Megtudtuk azt is, hogy a Mecsek hazai viszony­latban ásványkincsekben gazdag területnek számít - ezt az itt élő emberek minden korszakban hasznosították, így betekintést nyertünk a bányászok nehéz és veszélyes munkájába is.  A terület számos kulturális látnivalóval is szolgál, több várat, épített emléket is felkerestünk, hallottunk sok érdekes Baranyai mondát és valós történetet.  Búcsút intve a Mecseknek, fáradtan, de életre szóló élményekkel gazdagodva tértünk haza erről a vándortáboros hétről a hosszú utazást követően.  Köszönjük az Aktív Magyarországért Felelős Államtitkárságnak a Vándortábor Program támogatását, az Erdei Gyalogos Vándortábor szervezőjének, az Országos Erdészeti Egyesületnek és az útvonal erdész házigazdájának, a Mecsekerdő Zrt.-nek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen hetet!